abszolút I.

(mn) ◊ teljes‚ tökéletes‚ százszázalékos‚ hiánytalan‚ örök érvényű [igazság]‚ fenntartás nélküli [bizalom] ♦ FOGYATÉKOS‚ TÖKÉLETLEN‚ VISZONYLAGOS ◊ korlátlan‚ abszolutisztikus‚ egyeduralmi‚ önkényes‚ önkényúri‚ önkényuralmi‚ önhatalmú‚ feltétlen‚ korlátozatlan‚ totális ♦ KORLÁTOZOTT