antitest‚

ellenanyag: & — plazma fehérjék y-globulin csoportjába tartozó fehérje ( —-immunglobulin)‚ amely egy bizonyos — antigénhatású idegen makromolekula (fehérje‚ poliszacharid‚ nukleinsav) bejutása esetén a gerinces állat v. az ember szervezetében keletkezik és a kiváltó antigénnel specifikusan kapcsolódni képes ( —antigén —antitest-reakció). Egy meghatározott antigén (pl. kristályos fehérje) beadásakor is legtöbbször ~ek keveréke keletkezik‚ melyek mindegyike az antigén bizonyos részletére specifikus. Feltételezések szerint 5000 — 50 000 különböző ~ képződésével lehet számolni. Ezek normális körülmények között igen kis mennyiségben vannak jelen a gerincesek és az ember vérében és az antigén bejuttatása idézi elő a megfelelő ~ek megszaporodását néhány hét alatt (—immunszérum). Az így megszaporodott ~ek néha igen hosszú ideig megmaradnak. — Az ~ek csoportos! tása több szempontból lehetséges‚ így megkülönböztetünk az antigénnel csapadékot adó precipitineket ( —precipitáció)‚ a sejteket összecsapó —agglutinineket‚ a toxino-kat semlegesítő —antitoxinókat‚ másrészt az ~ jellege szerint IgG-‚ IgA-‚ IgM-típusúa-kat. Az egyes ~eket a kiváltó antigén‚ ill. az ~et termelő szervezet megjelölésével nevezzük el‚ pl. nyúl-antihumánszérum-albumin olyan ~‚ amely a nyúl szervezetében emberi szérumalbumin (mint antigén) hatására keletkezik. — Figyelembe véve‚ hogy minden szervezetben igen sokféle ~ van jelen‚ még akkor is‚ ha egy antigén hatására fokozódik a vele szemben specifikus ~ek keletkezése‚ érthető‚ hogy az immunglobulin fehérjefrakció kémiailag nem egységes‚ ős eddig tiszta ~eket izolálni nem sikerült. Ennek ellenére az ~ keverékét adó immunglobulinok általános fehérjeszerkezete ismert: a 6.6 S (—Svedberg-egység) immunglobulin molekulák 4 poli-peptidláncból épülnek fel‚ melyeket di-szulfidkötések kapcsolnak össze kb. 150 000 molekulasúlyú egységgé. Az S-S-hidak redukciójával két hosszú és két rövid lánc nyerhető. Enyhe proteolitikus hatással (pl. —papumemésztéssel) három darab izolálható (1. az ábrát)‚ melyek közül a két nagyobb (A) az antigénnel kapcsolódó specifikus részt tartalmazza‚ míg a kisebb rész (B)‚ amely külön kristályosítható‚ a hosszú láncok C- terminális végéből áll. A rövid láncok szerkezete közelebbről ismert‚ miután kimutatták‚ hogy a — mielomaproteinek (embernél a vizeletben ürített —Bence—Jones-fehérjék) nem mások‚ mint az immunglobulin rövid láncok túltermelésének eredményei. A rövid láncok: y. (kappa)‚ ill. A (lambda) és az IgM-ben található p(mű)-típusa aminosav-sorrendben jellegzetesen különbözik egymástól. Mindegyik típusra jellemző‚ hogy C-terminális fele állandó‚ míg N-terminális fele erősen változó aminosav-sorrenddel rendelkezik. — Az ~ képzésének fő helyei a lép‚ csontvelő‚ nyirokcsomók‚ a tüdő. Az antigén hatására bekövetkező immunválasz mechanizmusát pontosan nem ismerjük‚ az antigén valószínűleg — makro fúgákkal lép kölcsönhatásba‚ majd az ~ képzése ba-zofil szemcsézetű‚ sok ribonukleinsavat (RNS) tartalmazó kis limfocitákban ( —vérsejtek) történik. Valószínűnek látszik‚ hogy a különböző specifikus ~ek képzésére más és más sejtek ( —immunkompetens sejtek) képesek‚ melyek a megfelelő ~ fehérjeszintéziséhez szükséges genetikai tulajdonságokkal rendelkeznek. Antigén hatására a megfelelő immunkompetens sejtek megszaporodása és fehérje- (~-)szintézisük fokozódása következik be.