arktikus faunatartomány

a —holarktikus faunaterület része‚ az északi-sarkvidéki tájat foglalja magába. Ide tartozik Eurázsia és E-Amerika északi‚ fahatártól É-ra eső része‚ ill. az ezen az övezeten belül eső szigetek. Az állatvilágra az igen alacsony évi középhőmérséklet‚ ill. a félteke telén a nagy hideg nyomja rá bélyegét. Az állatvilág a hideg éghajlathoz alkalmazkodott‚ ill. télen délre vonul. Az ~ területén élő fajok kétségtelenül a pleisztocén eljegesedések utáni időkben népesítették be mai elterjedési területüket. A fajok száma meglehetősen kevés‚ az egyedek száma azonban helyenként és időszakonként igen magas lehet‚ így pl. közismert a sarkalji tájon honos lemming (Lem-mus lemmus) időnkénti rendkívüli mértékű elszaporodása. Az emlősök közül nevezetes a jegesróka (Alopex lagopus)‚ a jegesmedve (Thalarctos maritimus)‚ a sarki nyúl (Lepus timidus)‚ a tarándszarvas (Rangifer taran-dus)‚ a sarki taránd (R. arcticus) és az örvös lemming (Dicrostonyx torquatus). A tengerpartok‚ kisebb szigetek madárvilága egyedszám tekintetében gazdag‚ itt él többek között a grönlandi atka (Álca torda)‚ a nyílfarkú halfarkas (Stereorarius longieau-dus)‚ a hósirály (Pagophyla alba)‚ a jegessirály (Larus glaucus) és az izlandi réce (Fuligula islandica). A belsőbb területek madárvilága jóval szegényesebb‚ a fajok közül ismertebbek: a hóbagoly (Nyctaea scandica)‚ a havasi pacsirta (Otocorys al-pestris)‚ a hósármány (Plectrophenax niva-lis)‚ a hófajd (Lagopus lagopus)‚ a sarkkör közelében pedig gyakori a holló (Corvus corax)‚ valamint a réti fülesbagoly (Asio flammeus). A félteke nyarán számos faj költ a tundrákon‚ telelni délebbre vonulnak. Ezek közül példaként említjük a sarki búvárt (Gavia arctica)‚ a kercerécét (Bucephala clangula)‚ a vetési ludat (Anser fabalis) v. a nagy pólingot (Numenius arquatus). Az ~ területén — ellentétben az — Antarkto-gaeával — nem élnek pingvinalakúak (Sphe-nisciformes). A hüllők közül csak két faj lépi át a sarkkört: a keresztes vipera (Vipera berus) és az elevenszülő gyík (Lacerta vivipara). A kétéltűek közül itt is megtalálható a gyepi béka (Rana temporaria) és a mocsári béka (R. arvalis)‚ valamint az északi varangy (Bufo lentiginosus). Néhány édesvízi halfaj‚ mint pl. a Dallia pectoralis hóolvadékból keletkezett sekély vizekben él‚ s károsodás nélkül elviseli‚ ha befagy a vízbe; ha felolvad‚ tovább él. A rovar világ fajszáma kevés‚ az északi tájak nyarára azonban jellemzőek a felhőkben megjelenő szúnyogok. A sarkvidéki tengerek élővilágában a fajok száma viszonylag kevés‚ de az egyedszám magas. A cetek közül csak a grönlandi bálnát (Balaena mysticetus) és a fehér delfint v. belugát (Delphinapterus leueas)‚ a fókák alrendjének számos faja közül pedig csupán a grönlandi fókát (Phoca groenlandica) említjük. — Az ~ területén élő lakosság szempontjából különös fontosságú az állatvilág; a megélhetést jórészt a halászat‚ vadászat‚ ill. a tarándszarvas tenyésztése biztosítja. Újabban a pézsmatulok (Ovibos moschatus) tenyésztését kísérlik meg.