autolízis (gör.)

a sejt halálát követő‚ „önlebontás” folyamata. A lebontódás okai többek között: az anyagcsere-pályák szét-kapcsolódása‚ kétirányú enzim-folyamatoknak eltolódása a lebontás felé‚ a sejtlégzés megszűnése‚ a struktúra és a hozzátartozó működés integrációjának megszűnése. Anaerob fermentáció indul meg‚ melynek eredménye különböző szerves savak (főként tejsav) felhalmozódása‚ a citoplazma vegy-hatásának a savanyú felé való eltolódása ( —acidózis). Az utóbbi kedvező feltételeket teremt a — lizoszómákban tárolt savanyú hidrolitikus enzimek számára. Ezek a bontó enzimek (különösen a fehérjebontó enzimek) a károsodott lizoszóma-membránon keresztül a citoplazmába kijutva‚ azt lebontják. — Az emésztő folyamatok eredményeként kis molekulájú anyagok szaporodnak fel‚ megnő az ozmotikus nyomás és a sejt jelentősen megduzzad. A különböző sejt komponensekbe beépített zsírnemű és fehérjeanyagok cseppek formájában konglomerá-lódnak (pl. lipid-cseppek jelennek meg: — lipofanerózis ). A folyamat végén az egyes sejtkomponensek‚ majd maga a sejt teljesen feloldódik (citolizis). A sejtmag ~e a cito-plazmáénál később indul meg. A kromatin-állomány összecsapódik‚ zsugorodik‚ szerkezete eltűnik ( —piknózis). A nukleinsava-kat bontó enzimek következtében a kroma-tin fokozatosan lebontódik‚ meynek megnyilvánulása a zsugorodott mag töredezése ( —kariorexisz)‚ ill. oldódása (kariolízis).