axon‚

neurit ‚ idegnyúlvány‚ tengelyfonál: a —neuron egyik nyúlványa‚ amely hüvelyeivel együtt az —idegrostot alkotja. Kúpszerű alappal ered‚ lefutása közben néhány —oldalág (collateralis) indulhat ki belőle és idegvég jócskában (telodendrion) végződik. Az ~ a neuron végrehajtó és ingerületvezető struktúrája. Az ~ alapállománya az axoplazma‚ melyet az axolemma határol‚ ez utóbbi az idegsejt sejthártyájának közvetlen folytatása. Axoplazmájában‚ mely az ~ban levő protoplazmatikus állomány (az idegsejt citoplazmájának folytatása)‚ —mi-tokondriumok‚ neurofilamentumok és neuro-tubulusok f —neurofibrillumok) mutathatók ki. Tartalmaz még ezenkívül —enzimeket és olyan anyagokat‚ melyeket az idegsejt termel. Az axoplazma állandó‚ lassú mozgásban van‚ annak iránya centrifugális. Áramlásával különböző anyagok szállítódnak a sejttestből az ~on át az —idegvégződésekbe. így kimutatták nemcsak enzimek és —prekurzorok áramlással való továbbítását‚ de kész hormonális anyagok ( —neu-roszekréció‚ —kémiai ingerületátvitel) vándorlását is. Feltételezik egyes anyagoknak az axoplazma áramlásával ellentétes‚ centri-petális irányú mozgását is. Az axoplazma-áramlásnak a sérült ideg regenerációja szempontjából is nagy jelentősége van‚ minthogy a helyreállítódáshoz szükséges anyagok a sejttestből származnak‚ és azok axoplazma-áramlás útján jutnak a sértett helyre. Az ~ funkciója az ingerület terjedésének biztosítása. A művileg ingerelt idegroston az ingerelt pontból mindkét irányban végigfut az ingerületi hullám‚ de az élő szervezetben az ingerület minden ~on csak egy irányban terjed. Az egyirányú impulzusterjedést a —szinapszisok működése biztosítja. A mielinhüvelyes (velőshüvelyű) idegrost (1. az ábrát) az ingerületet ugrásszerűen vezeti ( — szalultorikus ingerületvezetés)‚ ami azt jelenti‚ hogy ionvándorlás (K+ és Na+) a sejtmembránon keresztül csak a —Ranvier-féle befűződéseknél folyik‚ vagyis ott‚ ahol a velőshüvely megszakadt‚ s ahol a membránellenállás tízszer kisebb‚ mint más területen. Egyes esetekben a velőshüvely nélküli ~ban —dekrementes ingerületterjedés is van. Az ingerületterjedésre jellemző —vezetési sebesség‚ mely a rostátmórővel szorosan összefügg. Ennek alapján osztályozzák is az idegrostokat. A felosztásnak nem egyetlen kritériuma a rostátmérő‚ hanem az ezzel szorosan összefüggést mutató vezetési sebesség‚ és az akciós potenciál időtartama és alakja is. Az —A-rostok velőshüvellyel rendelkező‚ nagy átmérőjű és nagy vezetési sebességű idegrostok‚ melyek között szómat ikus —afférén s idegek és —efjerens idegek egyaránt találhatók. A —B-rostok ugyancsak velőshüvellyel rendelkeznek‚ átmérőjüket és vezetési sebességüket tekintve az előbbi csoport megfelelő jellemzőinek alsó határán mozognak‚ de az A-rostokkal szemben negatív —utópotenciáljuk nincs. A —C-rostok velőshüvely nélküli neurilemmás rostok (idegrostok)‚ amelyek egyrészt posztganglionáris‚ ill. afferens jellegűek. Az ~ működése a szigetelt vezetés elve alapján történik‚ vagyis egy rostkötegben minden rost önállóan vezet‚ és az ingerület nem terjed oldalirányban. A velőhüvelyes rostokon az ingerület teljes nagyságban továbbítódik‚ ezzel szemben a csupasz rostokon dekrementes a vezetés. Az ~ hőtermelését‚ amely anyagcseréjének intenzitását tükrözi‚ először A. V. Hill mérte meg‚ speciális termoele-mek segítségével. A békaideg hőtermelése 20°C-on‚ nyugalmi állapotban‚ másodpercenként és grammonként 70 X 10-6 kalória. Az ingerületi folyamat alatt ez a hőtermelés 50%-kai emelkedik (izomszövet esetén az emelkedés ezerszeres). Az ~ok hőtermelésének két szakasza van: az első a kezdeti v. iniciális hő‚ amely az ingerlés kezdetétől az ingerületi folyamat megszűnte után kb. fél óráig tart‚ s ez az ingerület utáni helyreállítódási folyamatokkal áll kapcsolatban. Oxigénhiányban az ~ hőtermelése a normális érték ‘/4-ére esik‚ de órákig fennmarad.