H

Dimethylchlortetra-cyclin (Ledermycin) Cl H H Egyes talajbaktériumok termelnek polipep-tid szerkezetű ~at. 5—12 aminosav és oxi-sav gyűrűvé kapcsolódik. Polymyxin-B főleg a Pseudomonas aeruginosára hat kiválóan. Húgyúti fertőzésekben használják. Colimycin és a Polymyxin-M Escherichia coli‚ Pseudomonas aeruginosa és Shigella fertőzésben hatékonyak. — Az ~nak az állatgyógyászatban történő alkalmazása nem különbözik a humán felhasználástól. Sajátságos alkalmazást nyernek azonban az ~ a takarmányozásban. Ez azon a tapasztalaton alapszik‚ bogv igen kis mennyiségben (mintegy 20 mg/kg takarmány-szárazanyag) etetve az állatok növekedése meggyorsul (az átlagos napi súlygyarapodás mintegy 10%-kal nő) és takarmányértékesítésük is javul (kb. 5%-kal). Az ~nak a takarmányokban ajánlható mennyisége a terápiás dózisnak mindössze 2—10%-a. Az ~ általában a fiatal‚ növekvő állatokban fejtik ki kedvező hatásukat. Befolyásolja az ~ hatékonyságát a takarmányozás és a tartás színvonala is. Szembetűnőbbek a kedvező eredmények a takarmányadag hiányosabb‚ előnytelenebb összeállításakor (pl. nincs a takarmányban állati eredetű fehérje‚ elég vitamin stb.) és a környezeti tényezők (a levegő-hőmérséklet‚ páratartalom stb.) mostoha alakulásakor. A stresszorok és a rendezetlen‚ higiénés viszonyok károsító hatása is mérséklődik antibiotikum-tartalmú takarmányok etetése alkalmával. — Fiatal sertések takarmányában legkedvezőbb hatásúnak a klórtetraeiklin (Aureomycin) és az oxitetra-ciklin (Terramycin) bizonyult‚ csibékében pedig a penicillin. Használják még a sztrepto-micint és a bacitracint is. Raktározás alatt a keveréktakarmányokban az antibiotikumhatás tekintélyes mértékben csökkenhet. Az ~nak a táplálkozással kapcsolatos hatásmechanizmusáról még ma is meglehetősen hiányoznak az ismereteink. — Az ~ növény-kórtani felhasználásában legjelentősebb a növényvédő szerként forgalomba hozott sztrep-tomicin (baktériumos betegségek ellen) és az aktidion (egyes gombás betegségek ellen). Az ~ széles körű elterjedését a növényvédelemben drágaságuk és az antibiotikum-rezisz-tens mutánsok felszaporodása gátolja. ~ keverékeivel (agrimicin = sztreptomicin -f-+ terramicin) az utóbbi veszély minimumra csökkenthető. Általában 50 — 200 ppm töménységben használják. Mivel az ~at talajlakó mikroszervezetek termelik‚ feltételezik‚ hogy ezek az anyagok jelentős szerepet játszanak a mikrobák térért és táplálékért folytatott versengésében. Ezzel szemben nemegyszer aktív antagonisták alig szaporodnak a talajban hatástalan v. gyenge antagonisták jelenlétében‚ másrészt nemsteril talajokból ~at kimutatni mind ez ideig még nem sikerült. A talajhoz adott ~ gyorsan inaktiválódnak azáltal‚ hogy a jelenlevő szaprofita mikroflóra az aktív vegyületeket gyorsan degradálja‚ v. ezek fizikokémiai úton inaktiválódnak‚ esetleg agyagásványok felületén adszorbeálódva hatásukat nem fejtik ki többé. Jelenleg a talajbiológusok általában azt az álláspontot képviselik‚ hogy antibiózissal a természetes talajviszonyok között is számolnunk lehet. E tekintetben azonban elsősorban is az ún. kontakt antibiózis érvényesülhet‚ amikor a talaj parányi mikromiliőiben a szenzibilis és antagonista szervezetek kolóniái egymással közvetlen érintkezésbe kerülve direkt hathatnak egymásra.