KATONA
József (Kecskemét‚ 1791. 11. 11. - Kecskemét‚ 1830. 4. 16.) drámaíró. Iparos családból származott‚ iskoláit Pesten‚ Szegeden és Kecskeméten végezte. Korán megmutatkozott érdeklődése a történelem és a színház iránt. 1812-ben színésznek állt‚ színdarabokat fordított és írt is. A színházi élet légköre azonban nem felelt meg természetének‚ ezért elszakadt a színháztól. 1815-ben jogot végzett‚ majd 1820-ban ügyvédi irodát nyitott Pesten‚ de ugyanez év őszén visszatért Kecskemétre‚ ahol jogászi karriert futott be. Szívszélhűdésben halt meg fiatalon‚ 39 éves korában. Drámaírói pályáját foként német és osztrák szerzők műveinek fordításával kezdte‚ majd lovagregényeket és érzelmes történeteket dramatizált a közönség ízlésének megfelelően. E korszakából említésre méltóak A Luca széke karácsony éjszakáján (1812) és István‚ a magyarok első királya (1812) c. átdolgozásai. Az első korabeli népszerűsége‚ a második történelmi érdeklődése miatt. Első eredeti színpadi műve - a Ziska a calice‚ a táboriták vezére (1813) - a vallási fanatizmus és a királyellenes felkelés problémáit állította a középpontba. A Bánk bán előtti‚ az alakok kidolgozását illetően legérettebb történeti drámája a Jeruzsálem pusztulása (1814)‚ amely az idegen uralom elleni harc kérdésével foglalkozik. Az Erdélyi Múzeum pályázatára írta a Bánk bánt 1815-ben. A mű színpadszerűsége‚ tömör szerkezete‚ erőteljes nyelvezete‚ morális-törté-nelmi-politikai igazsága jogán méltán vált máig egyik legjobb nemzeti drámánkká. Erkel Ferenc operát írt belőle (1861). A Bánk bánrw\ Katona mintha be is fejezte volna írói működését‚ kecskeméti évei alatt keveset alkotott‚ csupán néhány verset és jelentős drámaelméleti művét: Mi az oka‚ hogy Magyarországon a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni (1821). 82