Afzelius
1. Ádám, svéd botanikus, szül. Larfban. Gothland nyugati részén 1750 okt. 8., megh. 1837 jan. 20., mint a botanika tanára Upsalában. Linné utolsó tanítványa volt: 1789-ben Angol- és Skótországot utazta be, 1792-96 közt Guineában tartózkodott, sok új növényt fölfedezett s az ott használt orvosi növényeket legelőször ő ismertette. 1796-ban Európába visszatért, itt először a londoni svéd követségnél titkár lett s 1812-ben upsalai tanár. Nevezetesebb munkái: «Genera plantarum Guineensium revisa et aucta» (Upsala 1804); «Remedia Guineensia» (u. o. 1813-17); «Sirpium in Guinea medicinalium species cognitae» (u. o. 1825): «Reliquiae Afzelianae sistens icones fungorum, quosin Guinea collegit» etc. (u. o. 1860) stb.2. A. Arvid Ágost, svéd költő és iró. Szül. 1785 máj. 6-án, megh. 1871-ben, mint enköpingi plébános. Legnagyobb érdemeket szerzett az északi ó-kor tőrténelmében és a régi irodalomban tett sikeres kutatásai által. Kiadta a többek között a «Svenska folkvisor» (svéd népdallamok) cimü jeles ó-svéd gyüjteményt a régi dallamokkal együtt (1814 -17, 3 köt. Stockholm). Híres egyszersmind történeti műve: « Svédország története XII. Károly király haláláig», melyben nemzete multjának lefolyását a régi népénekek és néphagyományok alapján fejtegeti. Mint lirikus költő az u. n. nemzeti-romantikus iskola híve. Legszebbek románcai és népdalai, melyekben a régi nemzeti hangulatot gyakran mesterileg adja vissza.