Elv
(lat. principium), a gondolatok világában általában az a gondolat, melyből mások folynak, a mely tehát ezekkel szemben első, kezdet; ha egy ilyen elv másokkal együtt még előbbre való, felsőbb gondolatból származtatható le, akkor csak viszonyos értelemben való, alsóbb rendü elv, a főbb, felsőbb rendü elvvel szemben; és igy tovább, mig a legfelső, másokból le nem származtatható elvekhez jutunk, amelyek magukban bizonyosak, nyilvánvalók, evidensek. A filozofia fogalmánál fogva az elvek tudománya keresi a legfőbb fogalmakat, melyek tudásunkat egybefoglalják. A közönséges életben az E. kifejezése inkább mint a cselekvésünket, magatartásunkat kormányzó főbb gondolatoké használatos. Aki nem ötletek, a véletlen, a megszokás folytán cselekszik, hanem bizonyos megállapított gondolatok vezérlése szerint, annak elvei vannak; aki ezekhez az elvekhez hű marad, azt elveihez hű, következetes, jellemes embernek mondjuk.