Gondol
Dániel, nyug. miniszteri tanácsos, szül. 1815., megh. Alvincen 1891 máj. 7. Már mint fiatal nevelő irt egy magyar nyelvtant, melynek alaktani részét Pápán el is fogadták tankönyvül. 1845 november 22-én Fáy András ajánlatára a magy. tud. akadémia levelező taggá választotta; 1848. fogalmazó volt a belügyminisztériumban, a szabadságharc után egy ideig lappangott, 1867. pedig a magy. kir. pénzügyminisztériumban vállalt hivatalt, hol 1869. titkár lett. 1889. nyugalomba vonult. Mint iró költeményekkel lépett fel a sárospataki Parthenonban (1834, 1837), majd a Kisfaludy-Társaságnál nyert pályadijat Regény és Dráma c. értekezésével (Kisf.-Társ. Évkönyvei, II. 54-220). Egyéb művei: Sophocles szinművei cselekvény tekintetében, Twist Olivér (Boz [Dickens] után angolból fordítva, Pest 1843), Elemi számtan kezdők számára (u.o. 1844); Magyar nyelvtan (Bécs 1845); Az utolsó mohikán (Cooper regénye, angolból fordítva, u. o. 1846); Takarmány és hus-árszabás (u.o. 1867). Fordított szinműveket Shakespeareből (Romeo és Julia, A windsori vig nők), Schillerből (Tell Villmos); foglalkozott Homér fordításával is és irt egy Férj szeliditő c. eredeti vigjátékot, melyet 1847 jun. 8. a nemzeti szinházban is előadtak. Erdélyi Jánoshoz irt hét darab levele dr. Erdélyi Pál birtokában van.