Law
János (John L. of Lauriston), a róla elnevezett hirhedt pénzművelet szerzője, született Edinburgban 1671., mint gazdag aranyműves és bankár fia, megh. Velencében 1729 márc. 21. Már kora fiatalságában sokat foglalkozott mennyiségtani, pénzügyi és közgazdasági kérdésekkel. Husz éves korában a komoly tanulmányokra ráunva, Londonba ment s rövid idő alatt nagy vagyont tékozolt el. Szerelmi kalandból kifolyólag egy Wilson nevü egyént párbajban megölt, miért halálra itélték, a büntetést azonban fogságra változtatták át. A börtönből 1695. megszökve, előbb Hollandiában, később Olaszországban a kereskedelmi és pénzügyi intézményeket behatóan tanulmányozta, de e mellett játékszenvedéyének is hódolt, még pedig nagy szerencsével. Több évi távollét után Skóciába visszatérve, hazáját Hollandia s az olasz köztársaságok gazdagságával élénk ellentétben, nagy szegénységben találta. A parlamenthez beterjesztett emlékiratában (Proposals and reasons for constituting a council of trade in Scotland, Edinburg 1700) kereskedelmi tanács felállítását javasolta, amelynek feladata volna a szegények foglalkoztatásáról, gabonaraktárak létesítéséről, a bányák kihasználásáról, a földmivelés felkarolásáról, a kézműipar fejlesztéséről, a kamatláb leszállításáról, a külkereskedelem védelméről s emeléséről gondoskodni. Öt évvel később a skót bank reformja alkalmával új javaslattal lépett fel (Monex and trade considered with a proposal for supplying the nation with money). XIV. Lajos halála után Orleansi Fülöp régenssége kezdetén, midőn Franciaország pénzügyei a legziláltabb állapotban voltak, nagyrészt Law befolyásának tulajdonítható, hogy az állami csőd ki nem mondatott. 1716. megnyerte az engedélyt, hogy Banque Générale cég alatt magánjegybankot felállíthasson. A bank csakhamar nagy bizalomnak örvendett, s már az első félévben 71/2%-nyi osztalékot fizettek. Law már a következő évben a Compagnie d'Occident neve alatt a később hirhedtté vált Misszisszippi-társaságot alapította. A társaságnak 100 milliónyi tőkéje volt s a louisianai gyarmatok kihasználására volt szánva. 1719. ezen társaságot a bukófélben levő keletindiai és khinai társaságokkal Compagnie des Indes neve alatt összeolvasztotta s 10 százalékos felpénzzel 50 millió livre névértékü újabb részvényeket (az u. n. leányok, les filles) bocsátott ki. Hogy az utóbbiak kapósabbak legyenek, megengedte, hogy kezdetben az 500 livre névértékü részvényekre csak 50 frank fizettessék be. Hogy a régi részvények árát felverje, minden új részvény jegyzését négy régi részvény birtokától tette függővé. Ezen eszközök hatottak. Az aláirásra fektetett tőkét tuljegyezték s a részvények árfolyama 750 frankra szökött fel. Midőn ugyanazon évben a társaság bérbe vette a pénzverési jogot, újabb 500 livre névértékü 50 000 drb részvényt bocsátott ki 1000 livre árfolyam mellett. Ezek voltak az u. n. unokák (les petites filles). Law a bank üzletkörét folytonosan kiterjesztve, magához ragadta az állami adók bérletét s ezen üzletet egy nagy állami hitelművelettel is kapcsolatba hozta. Ezen üzletek folytán a részvények árfolyama rohamosan emelkedett. A párisi rue Quincampoix lett a részvényűzérek (Mississippiens) gyülőhelye. Itt tolongtak a legmagasabb körökből és a legalacsonyabb rétegekből származó szerencsevadászok és szélhámosok. Játszottak a királyi ház tagjai, a miniszterek, a nemesség, sőt a külföld. Egynéhány óra alatt vagyonokat nyertek. Egész Európa a párisi tőzsde eseményeire figyelt. Nagy irodalom keletkezett a rendszer értékéről. A pár hét mulva 5000 livre árfolyam mellett kbicsátott 300 000 drb 500 livre névértékü részvények azonnal elhelyeztettek. 100 000 drb részvényt a király számára tartottak fenn s ezekért a társaság mit sem kapott. A hercegrégens számára 24 000 drb részvényt teremtettek. Már a jegyzés alkalmával a részvény árfolyama 6-7000 livre-re szökött fel, időnkint pedig 18 000 livre-re is rúgott. Az időközben Banque Royal-ra keresztelt jegybank jegykibocsátása 1 milliárdra emelkedett s a bankjegyeknek az ezüsttel szemben 10%-nyi agiójuk volt. Law másik alkotása a Misszisszippi-társaság 3%-os 100 milliónyi kölcsön fejében a dohányjövedék bérletét is magához ragadta. Az 1719 dec. 30. tartott közgyülésen Law 40%-os osztalékot jelentett be a részvényeseknek, ami azonban a részvények átlagos árfolyamának csak 22/3%-át képezte. Egynéhány héttel később a részvények átlagos árfolyama rohamosan hanyatlani kezdett. A Louisianából érkező kedvezőtlen hirek foyltán az űzérek szabadulni igyekeztek a részvényektől, a közönség pedig a bankjegyektől. Law hitelrendszerének bukását nem tartoztathatták fel a kormány félszeg rendszabályai, amilyenek voltak a fémpénz használatának és szállításának, ékszerek viselésének, ezüsteszközök készítésének eltiltása, az arany- és ezüstpénz értékének leszállítása, a Misszisszippi-társaságnak a jegybankkal való összeolvasztása, a részvényeknek bankjegyek ellen való becserélése, a király tárcájában levő 100 000 drb részvény megsemmisítése stb. A bankjegyek értéke egynéhány nap alatt a fémpénzzel szemben 60%-kal csökkent. Mikor a bank 1720 jul. kijelentette, hogy a kisebb bankjegyeket fémpénzre beváltja, a bank előtt oly nagy volt a tolongás, hogy 3 embert agyonnyomtak. A nagyobb összegre szóló bankjegyek záros határidő alatt járadékcímletekre cseréltettek be, majd okt. 10. forgalmon kivül helyeztettek. A részvényeket egy Louis d'orért kinálták s a társaság felszámolása a névleges tőkének csak egy százalékát eredményezte. Law, ki tetemes vagyonnal jött Franciaországba s ki egynéhány hónappal azelőtt az ország legnépszerübb s leghatalmasabb embere volt, a nép dühe elől külföldre szökött.