Per
(processus), a) polgári per, a biró döntése elé vitt magánjogi vita. Magánjogok védelmének és érvényesítésének a törvény által megállapított rendes eszköze. A pernek megindítása, a birói hatalomnak segélyül hivása a kereset (actio) által történik. Az, aki keresetileg a birói segélyt igénybe veszi, az alperes (reus), és ezek a pernek fő személyei, lényeges személye, mert ezeknek valamelyike nélkül pert gondolni nem lehet. A perben előfordulható többi személyek részint mellékszemélyek, p. az avatkozó, a szavatos, részint segédszemélyek, a feleknek meghatalmazottjaik, ügyvédeik. Ha a perbe vont, az alperes a felperesi igényt elismeri, jogvita hiányában per nem is keletkezik (confessus pro judicato est); per csak akkor támad, ha alperes a vitába bocsátkozik; ezt «litis contestatio»-nak nevezik. A per menete a felekkel folytatott tárgyalás, a vitás pontok megállapítása; a bizonyítási eljárás; a birói döntés. A felek és a biró ez összefüggő cselekményeinek összességét is pernek vagy perjogna, perrendnek, perrendtartásnak, törvénykezési rendtartásnak nevezik.
E percselekmények kétféle szempontból vehetők szemügyre: anyagi jogi és alaki jogi szempontból. Az első szempontnál a «mi» forog szóban, p. mit érvényesít a kereset, mit kell bizonyítani, mit dönt el az itélet; a második szempontnál a «hogyan», tehát hogyan kell a keresetet, védelmet előterjeszteni, hogyan kell bizonyítani, hogyan kell itéletet hozni? Az első szempontból a percselekmények az anyagi jogba, a másik szempontból a perjogba tartoznak. Hazánkban 1848 előtt a perjogot egyes törvények és szokások szabályozták, kitünő vázlata olvasható Franknál. A hazai törvények visszaállítása után az eljárást az 1861-iki országbirói értekezlet által kidolgozott ideiglenes törvénykezési szabályok szolgáltak irányadóul. Az alkotmány helyreállítása után a perjogot a kódexjellegü 1868. LIV. t.-c. (a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában) szabályozta, melye több tekintetben lényegesen módosított a «novella» név alatt ismeretes 1880. LIX. t.-c. Mindkettő az eljárásnak két nemét különbözteti meg: a sommás és a rendes eljárást, az első a járásbiróságok, a második a törvényszékek előtt való eljárást szabályozza. Külön rendeletek szabályozzák a kereskedelmi és váltóeljárást. A sommás eljárást egészen új alapokra fektette «a sommás eljárás»-ról (l. o.) szóló 1893. XVIII. t.-c., mely több elvi intézkedéseit a rendes eljárásra is kiterjesztette, megszüntetvén különösen a rendes eljárásban is a törvényes bizonyítási szabályokat, azokat a «szabad bizonyítás» rendszerével helyettesítvén, amely szerint a biróság a bizonyítékok mérlegelésében törvényes bizonyítási szabályokhoz csakis a törvényben kijelölt esetekben van kötve, egyébként pedig valamely tényállásnak valóságát v. valótlanságát a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján itéli meg. b) Büntető per, l. Bünvádi eljárás.