Pont
(lat. punctum). Eukleides Elemeiben a pontról a következőket mondja: Aminek nincs része, az pont. Aminek van hosszusága, de nincs szélessége, az vonal. Egy vonalnak végei pontok. (L. még Matematikai jelek.)
A mai zenerendszerben a P.-nak többféle szerepe van. 1. Hangjegy, szárral ellátva, még pedig értékileg;
[ÁBRA] stb. hangjegyek. 2. A hangjegyek mellé jobbra helyezve azok értékét felével meghosszabbítja, ha tehát a P. egy egész hangjegy mellett áll =
[ÁBRA], akkor annak az értéke nem két, hanem három félkóta =
[ÁBRA]; ha egy fertálykóta mellett áll
[ÁBRA] annak értéke nem két, hanem három nyolcad:
[ÁBRA] s igy tovább. 3. Ha a P. melett szintén P. áll p.
[ÁBRA], akkor a második P. az elsőt annak felével hosszabbítja meg s az eredeti fertályhangjegy nem egy nyolcaddal, hanem még egy tizenhatoddal is hosszabb értékü lesz, tehát
[ÁBRA] ez értékképlettel s igy tovább. 4. Az egyes vagy kettős P. a szünjelek mellé helyezve, annak értékét épp oly arányban hosszabbítja meg, mint a rendes hangjegyek mellett, egy negyed szünjel mellett tehát a P.
[ÁBRA] hangjegy-értékkel. 5. Ha hangjegyek felett áll, akkor előadási módra vonatkozik, p. az ily jelzés:
[ÁBRA] azt jelenti, hogy a pontozott hangjegyeket egymástól különválasztva, köznyelven staccato, kell előadni vagy énekelni. Végül: a P. mig ismétlő jelzésként is szerepel többféle értelemben. A P. a régi neumahangjegyirásnál és menzurális zenénél a mai értelemben vettől sok tekintetben más-más jelentőséggel birt. L. Neumák és Menzurális zene.