Ross
1. Jakab Clarke, sir, angol tengerész, R. János unokaöccse, szül. Londonban 1800 ápr. 15., megh. Aylesburyban 1862 áprt. 3-án. Részt vett Parrynak három sarki expediciójában (1819-1825); 1829-33. nagybátyját kisérte, mely alkalommal a magnetikus sarkot födözte fölt. 1838. Nagy-Britanniának és Irországnak fölmérésében vett részt. 1839. a déli sark felkutatására kiküldött expedició élére állították és Erebus és Terror nevü hajóival. 1841. és 1842. a D. sz. 78° 4'-ig jutott el. Tovább délre nem juthatott, mert az 50 m. magas jégtorlaszoktól körülvett Viktoria-föld útját állotta, ugy hogy csak 255 km.-nyi távolságra közelíthette meg a magnetikus déli sarkot. Eme utazásnak értékes eredményeit a Voyage of discovery and research in the Southern and Antarctis Seas (London 1846, 2 köt.; németül Lipcse 1847) c. művében irta meg. 1848. Franklin fölkeresésére küldték az Entreprise és Investigator hajókkal. A telet a Lipótkikötő-öbölben töltötte, 1849. tavasszal pedig az É. sz. 72° 38, fokáig hatolt északra és átkutatta a North-Scmerset északi és nyugati partvidékét, továbbá a Wellington-csatornát; de célját el nem érvén, szeptemberben visszatérni volt kénytelen.
2. R. János, angol tengerész, szül. Skóciában 1777 jun. 24., megh. 1856 aug. 30. Azzal bitzák meg 1818. őt és Parry kapitányt, hogy keressék meg az északnyugati átjárót (l. o.). Ezt a célt azonban el nem érte, mire Angolországba visszatért. 1829. újabb expediciót szerveztek, melynek élén R. első ízben gőzhajóval tett kisérletet az északamerikai vizekben. Két telet töltött a jeges Boothia Felix partjain, végre azonban kénytelen volt hajóját elhagyni; miután még egy telet töltött Prince Regent Inleten, sok sanyaruság után 1833-ban egy a Lancester-öbölben tévedt angol hajón tért vissza Londonba. Viszontagságait Narrative of a second voyage in search of a North-West Passage (London 1834; németül Berlin 1835-36. 3. köt.) c. művében irta meg. 1850 máj. 23. Franklin fölkeresésére indult és szerencsésen elérte az Assistance-öbölt, melyben áttelelt, csakhogy célját el nem érhette és 1851. kénytelen volt visszatérni. Távolléte alatt ellentengernaggyá nevezték ki. Művei közül még megemlítendők: A treatise on navigation by steam (2. kiad. London 1837); Rear-Admiral Sir John Frankling (u. o. 1855).
3. R. Lajos, német régiségbuvár, szül. Altekppel jószágon (Bornhöved mellett, Holsteinban) 1806 jul. 22., megölte magát 1859 aug. 6. Kielben és Lipcsében végzett filologiai tanulmányai után 1832. Görögországban tanulmányúton járt s 1833. a régiségek gondnoke lett Peloponnezusban; ezen állásától azonban már 1836. megvált és a magán életbe vonult vissza Athénbe, mignem az újonnan létesített Ottó-egyetemen az archeologiai tanszék rendes tanárává nevezték ki. 1843. a szeptemberi forradalom következtében elvesztvén állását, Halléba hivták az archeologiai tanszékre, honnan kutatásainak befejezése érdekében utóbb még egy évre Görögországba rándult. Főbb művei: az új-görög nyelven szerkesztett Archeologia és a művészet kézikönyve (Athén 1841, 1 köt.); továbbá: Inscriptiones graecae ineditae (1. füzet Nauplia, 2. füzet Athén, 3. füzet Berlin 1845); Die Akropolis von Athen (1. rész: Der Tempel der Nike Apteros, Schauberttel és Hansennel, 1839); Das Theseion und der Tempel des Ares in Athen (u. o. 1852); Hellenika, oder Archiv archäologischer, philologischer, historischer und epigraphischer Aufsätze und Abhandlungen (u. o. 1846, 2 köt.); Archäologische Aufsätze (Lipcse 1855-61, 2 köt.). R. életrajzát megirta Jahn O., Biographische Aufsätze (Lipcse 1867, 2 kiad.). o.j.